Zoey szerelme     12.fejezet     Elliot miután felhívta a dokit és az megállapította, hogy Rika enyhe megfázásban szenved, a lány hazasétált, kicsinosítsa magát a randira…                                                            *** Rika 7-kor elindult a park felé… Mikor odaért Elliot már várta. Mivel mind a ketten előbb érkezetek, úgy döntöttek elmennek sétálni. -Mi az a meglepetés?- kiváncsiskodott Rika. -Még várj egy kicsit- felelte gyengéd hangon Elliot. -Jajj... nagyon kiv…- ezt nem tudta befejezni a lány, mert egy rózsaszín vmi repült feléjük. Mind a ketten elugrottak a száguldó élőlény útjából, ami a földre zuhant. Rika és Elliot felálltak, majd megjelentek a vadmacsok… A szerelmes pár hátra fordult , hogy megnézzék, mi száguldott feléjük. A fák közül Zoey alakját vélték kivenni… Rika és Elliot rájött, hogy támadnak az űrmanók.A lány megfogta a varázsmedálját és átváltozott. Mire befejezte az átalakulást megjelent Dren, Tarb és Shardon egy hatalmas polipszerű mutáns kíséretében. A lányok felkészültek a harcra. Bridget  Shardonnal csapott öszze, Kikki Tarbbal, Rika, Corina és Renée a polippal készültek végezni, míg Zoey Drennek próbált visszafizetni az előző csatájuk miatt. Bridget és Shardon megegyeztek egy olyan pillanatban mikor senki sem figyelt oda rájuk, hogy nem harcolnak, inkább együttes erővel legyőzik a Kékseéget…   Dren kezében a tőrjei voltak, amiket a földön fekvő Zoey nyakának tartott. A lány már felkészült a halálra mikor megjelent a Kék lovag. Nekifutott Drennek, aki elvesztette egyensúlyát és a pár centire lévő szakadékba kezdett el zuhanni… Az utolsó másodpercben az űrmanó megragadta a Kék lovag ruháját és magával rántotta a mélységbe…   Corina és Renée a földön hevertek, eszméletlenül, apró zúzódásokkal a testükön, Rikát viszont a polip karjai szorongatták… A lány már alig kapott levegőt, az ájulás kerülgette, teste minden porcikája fájt… Rikával forgott a világ… aztán homályosult a kép… kezdte feladni a reményt… már nem is ellenkezett az őt hívogató káosszal… hagyta had essen bele a fejében tátongó sötétségbe… de egyszer csak hírtelen… -Elliot!- szólalt meg egy hang Rika fejében.- Elliot… élnem kell… ha meghalok , ő itt marad védtelenül… megfogják… megfogják ölni…Gyerünk Rika! Élned kell! A lány teste elkezdett kékesen fényleni, majd ez a ragyogás egyre erősebb lett, elnyelve a polip és Rika alakját. Majd hirtelen megszűnt a fénybúra és a lány élettelenül esett a földre… Elliot odafutott hozzá, a vér megfagyott ereiben, lélegzete elállt… Kitapintotta Rika pulzusát, az gyenge volt és szabálytalan… A lány kinyitotta szemeit és egy gyémátszerű könnycsepp gurult le az arcán… -Elliot… szeretlek...- nyőgte a lány. Elliot fizikai fájdalmat érzett, hogy szenvedni látta kedvesét. Rika meg akart szólalni, de minden egyes szó amit kiejtett iszonyú fájdalmat okozott neki. Újabb könnycseppek gyűltek a szemében. Mellkasa szaporán mozgott… sok vért vesztett… ugyanis a polipnak sikerült súlyosan megsebesítenie… -Elliot… nekem el kell men… -Ne, ne csináld ezt Rika! Ne kezdj el búcsúzkodni! Nem fogsz itt hagyni, fel fogsz épülni…-Elliot hangja elcsuklott… Ez a lány , aki annyi boldogságot adott neki, ő megérdemli, hogy kapjon még egy esélyt, neki élnie kell!! Magához szorította a gyenge lányt… egy könnycsepp csordult le az arcán… Elliot belenyúlt a zsebébe és kihúzott belőle egy ezüst nyakláncon lógó kristályt és szerelme nyakába akasztotta. Rika teste vörösen kezdett el izzani  és sebei gyors tempóban kezdtek el gyógyulni… Mikor Rika éppen és egészségesen feküdt Elliot karjaiban, kinyitotta szemét… -Elliot?- nézett a fiúra, kinek arca rohamosan közeledett az övéhez. -Sss… ne szólj semmit…- és rátapasztotta ajkait a lányéra. Ebben a csókban a két fiatal minden érzése benne volt … mert csak ennek a pillanatnak éltek… A következő percektől félnek, de most kimutatják érzéseiket és utána mennek a bizar, ködös, láthatatlan jövőbe… Kis idő múlva elválltak ajkaik… Rika felállt gyors puszit lehelt Elliot arcára és elfutott, hogy belevesse magát az életbe…