Zoey szerelme
Huszti Bettyna 2006.04.02. 21:08
Elliot még időben elkapta az ájult lányt, nehogy a padlóra essen. Karjaiba zárva felvitte a szobájába és letette az eszméletlen Rikát az ágyra. Majd elindult, hogy kimenjen a szobából, de az ajtóban meggondolta magát és visszasétált a lányhoz, fölé hajolva csókkal búcsúzott a lány bizalmától. Tudta, hogy durva viselkedése miatt, úgy sincs semmi esélye sem a lánynál, akit még csak két hónapja ismer. Szégyellte magát: még soha nem ütött meg nőt azért, hogy levezesse rajta azt a feszültséget, ami felgyülemlett benne az idő során. És, hogy pont azt a lány bántotta kibe vmi véletlen módján beleszeretett… El sem tudta képzelni. Ott ült egy ideig megtörten, gondolataiba mélyedve, míg be nem nyitott a szobába Zoey…
-Elliot, az a…- kezdte a lány, de abbahagyta mondandóját, mikor meglátta az ágyon fekvő barátnőjét és a srácot.
-Mi történt?- szaladt oda Rikához és megfogta a lány homlokát.- Elliot, Rika…
-Beteg…- fejezte be a fiú letörten.
-Elliot történt vmi?- guggolt le a fiúhoz Ichigo.
-Egy lehetetlen alak vagyok… egy állat- hangzott a szomorú, halk felelet, és elmesélte Zoeynak a történetet. Zo csendben figyelt, de mikor a srác befejezte megszólalt:
-Elliot, Rika biztos meg fog bocsátani, hiszen te mérges voltál és ő meg tovább fokozta- mondta kedvesen.
-Ez nem mentség!
-De Elliot te szereted, mond el neki, hogy milyen fontos neked!
-Nem, mert ő bi…
-Nem szeret??- vágott Zoey felháborodottan a fiú szavába.- Pedig úgy veszem észre nagyon is kedvel!
-És én most mit csináljak? Mondjam neki: ááá szia Rika bocsi, hogy felpofoztalak, de szeretlek. Mégis hogy gondoltad?
-Pontosan így, felébredése után pontosan 10 perced van, hogy elmond neki, különben, én fogok közbeavatkozni- szólalt meg Ichigo ellenkezést nem tűrő hangon.
-Jó… úgy sincs más választásom, jobb ha tőlem tudja meg- törődött bele Zoey ítéletébe Elli. A lány gyorsan kiment a szobából, mert elkezdett ébredezni a barátnője, de előtte még odadobott a srácnak egy bátorító „hajrát!”…
-Jobban vagy?- kérdezte Elliot Rikát, mikor felült a lány az ágyon.
-Igen- hangzott a tömör felelet.
-Bocsáss meg- kérte a srác a lányt. Rika ránézett a fiúra és közben az arcát fürkészte, majd kis idő múlva megszólalt:
-Biztos volt vmi a háttérben… nem szoktad ilyen hamar felkapni a vizet… nem hargszom, mert ha én nem teszek rá egy lapáttal akkor nem törté…
-Rika, én voltam a hibás, akkor sem szabadott volna ezt tennem- vágott a lány szavába- csak azt szeretném mondani, hogy szeretlek.
Rika megrökönyödve hallgatta a srácot, igaz ezt várta már egy ideje, hogy kimondja Elliot ezt a szót, most mégsem tudott semmit sem mondani a meglepetségtől. A srácot elbizonytalanította a hallgatás, ezért az ajtó felé vette az irányt. Már Elliot keze a kilincsen volt, mikor a lány megszólalt:
-Én is.
A fiú megtorpant és kisfiúsan csodálkozó arccal a lány felé fordult, majd elmosolyodott.
-Eljönnél velem ma?
-Hova?- kérdezte Rika.
-Az meglepetés- felelte vigyorogva Elliot.
-Szeretem a meglepiket…
-Ennek örülök, a parkban akkor 8-kor megfelel?
-Tökéletesen- válaszolt örömteli hangon a lány. -Akkor hívok egy orvost- közölte boldogan Rikával, majd kisietett a szobából.
|