Zoey szerelme
Huszti Bettyna 2006.03.20. 15:41
Mark hazakísérte Zoeyt és közben kifaggatta az űrmanókról, a kékkristályról és Markoról. A lány mindent elmagyarázott neki. Mikor a házhoz értek csókkal búcsuztak… Majd Zoey bement a házba, a fiú pedig haza sétált…
***
Másnap Zoey megint későn ébredt ezért sietnie kellett az iskolába. Mikor odaért a padjánál egy kisebb tömeg gyűlt össze. Befurakodott, majd megpillantott egy lányt.
-Ööö… ide engednétek?- kérdezte Zoey a körbe állókat.
-Szia! Te ülsz itt?- köszöntötte az új lány, kinek hosszú, göndör, vörös haja volt. Szeme zölden ragyogott.
-Igen, szia!- köszönt vissza Zoey.
-Ugye nem baj, hogy ide ülök?
-Nem- szólt vidáman Zoey- úgy is mindig egy padtársra vágytam.
-Hát… köszi… én Laura vagyok- mutatkozott be.
-Engem Zoeynak hívnak…-tovább nem folytathatták az ismerkedést mert elkezdődött az első óra. Zoey többször is észrevette, hogy Mark feléjük pillant. Ez mind szép és jó lett volna, csak az volt a baja ezzel a cicának, hogy nem őt nézte. Ezen a lány nagyon elszomorodott. Mikor vége lett az órának Laura odament Markhoz és kérdezet vmit. Zoey még jobban elszontyolodott. A nap végén még be sem ment ebédelni, rögtön hazament letenni a táskáját, majd elsétált a kávézóba…
Ott estig dolgozott. Mikor végzett a munkával elment a parkba. Ott leült és nézte az eget.
-„De szépek a csillagok, olyan szépen ragyognak az égen”- gondolta Zoey. Ekkor vki leült mellé. Oldalra nézett… Elliot volt az.
-Nagyon csendes voltál ma. Vmi baj van?- nézett rá Zoeyra végre a srác.
-Nem -hajtotta le a fejét.
-Persze…- Zoey rénézett.
-Nem hiszed el?
-Nem.- hangzott a tömör felelet.
-Nincsen semmi baj… mondta csendesen Zoey.- Azt hiszem én megyek… Szia!- köszönt el Zoey és otthagyta egyedül a csillagoktól ragyogó égbolt alatt a fiút.
***
Másnap mikor beért a suliba a barátnői azzal fogadták, hogy nézzen be a terembe.
-Mi??- kiáltott fel Zoey mikor belépett a „szobába” és meglátta Markot kinek az ölében Laura ült. Smároltak. Zoey kirohant a teremből egyenesen a parkba. Úgy érezte mintha vki a szívébe markolt volna. Mikor odaért, leült a fűre és keservesen zokogott. Kezével átölelte a lábát. Sokáig ült ott magányosan míg vki meg nem fogta a vállát. Hátrafordult és meglátta Elliotot. A fiú elésétált és legugolt.
-Mi a baj Zoey? – kérdezte gyengéden Elliot. Zoey lehajtotta a fejét. A srác megfogta az állát és felemelte a lány fejét.
-Zoey, mi a baj?- a lány nem válaszolt, de könnyes szemei mindennél többet elárultak.
-„Talán összeveszett Markkal?”- gondolkodott Elliot.
-Szakítottál a barátoddal?- kérdezte a srác, Zoey megdermedt, majd elkezdett folyni ismét patakokban a könnyei. Elliot átölelte. Zoey még egy darabig zokogott, majd elnyomta az álom a fiú karjaiban… Elliot felemelte és bevitte az alvó lányt a kávézóba…
-Úr isten!- sikoltott fel Corina.- Mi történt Elliot?
-Semmi csak elaludt- felelte a fiú, majd bevitte a szobájába a még mindig könnyes szemű Zoeyt, és ráfektette az ágyra.
***
Zoey mikor felkelt, akkor a nap már vöröses fényével vonta be a tájat. Felült az ágyon és kiment a szobából, amiben igen kevés bútor volt található. A többi vadmacska már hazament. Egyedül Elliot volt a kávézóban.
-Sokáig aludtál…- közölte a lánnyal Elliot. Ezalatt Zoey odament az ablakhoz és nézte a leszálló alkonyt…
-Sajnálom…- szólalt meg Zoey, véget vetve a zavaró hallgatásnak.
-Ugyan mit, Zoey?- és tett a fiú egy tétova lépést a lány felé. Mivel nem történt semmi odament hozzá és ő is kinézett az ablakon. Zoey ránézett…
-„Hogy, hogy ilyen kedves? Nem szokott ilyen lenni… Hmmm… nem akarom bevallani magamnak, de nagyon helyes. Nem, nem szabad erre gondolnom, hisz csak most lett vége a Mark és köztem lévő kapcsolatnak. De akkor is helyes… Nem kislány! Elliot a fönököd…- beszélgetett magával Zoey.
-Zoey, jól vagy?- zökkentette ki ez a kérdés a lányt a gondolataiból.
-I-igen- felelte elpirulva a lány. Elliot észrevette hogy a lány egy kissé elvörösödött és ezt betegség első jeleként állította be.
-Szerintem, menj haza, lehet , hogy lázas vagy…- mondta Elliot aggódva.
-Dehogy is! Jól vagyok… De tényleg megyek…Szia!- és kisietett a kávézóból…
*** Zoey úgy döntött, hogy ezen a héten nem megy suliba. Inkább már másnap reggel bement a kávézóba és leült az egyik asztalhoz. Sokáig ült ott, gondolataiba mélyedve… de egyszer csak…
|