…Mark átölelte Zoeyt…

-Csak ennyi?… Valahol mindig is tudtam hogy te egy macska vagy…

-Mark ugye nem szeretsz már?- kérdezte Zoey, arcát a fiú fölsőjébe fúrta , úgy potyogtak könnyei. Mark még szorosabban ölelte…

-Dehogy te butus! Én mindig is szeretni foglak, nem érdekel , hogy macska vagy , vagy pedig egy rendes lány. Én akkor is szeretlek…

-Mark…- mondta Zoey elérzékenyülve és megölelte a fiút.

-Akkor mehetünk?

-Igen…de ho…- Zoeynak ez a mondata abbamaradt, mert kiáltásokra lettek figyelmesek. A szerelmes pár a hangok irányába futott. Mikor a baljós helyre értek , rombadőlt házakat pillantottak meg.

-Zoey!- szólt egy ismerős hang a távolból… megfordult , Elliot futott felé… ekkor már tudta baj van és harcolnia kell… pedig most Markkal lehetne…

-Mark menj innen!- kiáltotta Zoey a fiújának, az viszont nem mozdult. –Menj!

-Nem Zoey nem hagylak itt! – nézett a lány szemébe… Zoey szemei elidőztek a fiú arcán, Mark szemében eltökéltség tükröződött.

-Zoey…-szólalt meg Elliot aki akkor ért oda.- A barátod segíteni akar?- nézett végig Markon a srác, Zoey szerelme csak bólintott.- Oké, akkor te gyere velem , ahogy látom kell a segítség… Zoey a többiek a Fő utcánál vannak… jobb ha sietsz…

-De Elliot…

-Nem, Zoey… vele megyek, segíteni akarok- jelentette ki Mark, gyors puszit nyomott a lány arcára majd a másik srác után futott… Zoey meg az említett helyre ment és megkereste a többieket, majd beszállt a harcba… Ekkor Shardon és Dren is megjelent…

-Hellasztok cicusok!- üdvözölte a vadmacsokat Dren. Ebben a pillanatban az egyik tűzcsap felrobbant.

-Mi van skacok , fürösztök?- kérdezte pofátlan vigyorával Dren.

-Ne szórakozz már Dren…- szidta le Shardon.

-Ne tartsd magadban,  mond ki, mit érzel… nem szégyen- gúnyolódott barátjával Dren.

-Inkább intézd el a macskákat…- cseszte le társát Shardon. Dren előkapta a tőrjeit és elindult a vadmacsok felé. Először Zoeyt támadta… a többiek próbáltak segíteni neki, de Shardon feltartóztatta őket, így a lánynak egyedül kellett szembenézni Dren tőrjeivel. Az űrmanó lecsapott, Zoey kitért előle , de a csodaharangot kilökte a kezéből. A srác ismét készült megsebezni Zoeyt… összecsaptak… Dren Zoey csípőjéhez érintette a tőrt, majd határozott mozdulattal beleszúrta kését a lányba… A lány földre zuhant…Mellkasa szaporán mozgott, ajkai fájdalmasan sóhajtoztak a kín alatt, szeméből könny csordult ki, ökölbe szorította kezét és nagy nehezen felállt. Az ereje elhagyta és homályosan látott. Érezte ahogy a meleg vér lecsordul a testén. Dren oda teleportált elé és gyomron ütötte. Zoey erőtlenül esett Dren karjaiba.

-Így gondoltad Shardon?- kérdezte társát és Zoeyra mutatott.

-Zoey!-kiáltották a lányok. Zoey erőtlenül kinyitotta szemét, meglátta Drent, kinek alakja elmosódott, hullámzott a szeme előtt. Megpróbálta megütni a manót, de az lefogta ami nem került nagy erőfeszítésébe. Majd Dren hirtelen eltűnt és a magasban bukkant fel ismét.

-Azt hiszem ennyi elég is lesz- mondta Shardon és eltűnt, majd Dren is követte. Pár másodperc múlva a csapat már nem az űrmanókat nézte hanem az álló Zoeyt. Akkor futott feléjük Mark… megpillantotta kedvesét aki a föld felé esett… megszaporázta lépteit… sikerült megfognia. Mark karjaiba zárta Zoeyt és elindult vele a kávéház felé, a többiek meg utánuk…