Az ismeretlen ismerős

Szokványos napra ébredtem. Kinéztem az ablakon és gyönyörködtem a tájban.

• Ez gyönyörű. – álmélkodtam a tájban, és nagyokat szippantottam a friss levegőből.

Hirtelen megszólalt a mobiltelefonom.

• Ki lehet az ilyen korán? – kérdeztem magamtól.
• Jó reggelt Zoey. – Hogy aludtál?
• Szia Mark. – köszönöm nagyon jól.
• Nem lenne kedved eljönni velem kettesben, kirándulni? – kérdezte érdeklődve.
• De szívesen elmennék veled akárhova. – boldogan feleltem.
• Akkor majd találkozzunk az állomáson. – válaszolt kedvesen.
• Na szia.
• Szia Mark. - olvadoztam a telefonban.

Az egész napom nagyon jól telt el, mert azon gondolkodtam , milyen lenne ha most történne meg az első csók.

Boldogan szolgáltam ki a vendégeket a kávézóban.

• Egy csokis sütit kérek – mondta az egyik vendég.
• Máris viszem. – válaszoltam.

Eltelt ez a nap is és épp záróra volt és közben sepregettem a kávézóban.

• Hapci! – Ez már vagy a tizedik ebben a félórában.

Hirtelen szédülni kezdtem és minden elsötétült.

• Zoey jól vagy? – próbált költögetni Elliot és a lányok.
• Láza van. – haza kell vinnünk.

Az ágyamban tértem magamhoz. Anyukám azt mondta, megfáztam, és nem mehetek sehova még meg nem, gyógyulok.

• Fel kell, hívjam Markot, hogy nem tudok ma vele találkozni.
• A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható. – hangzott el a telefonomból.
• Ezt nem hiszem, el ki van kapcsolva. – szomorkodtam az ágyamban, amikor egy jó ötlet ütötte meg a fejem.
• Van egy ötletem talán Bridget tud segíteni. – reménykedtem, hogy ő tud segíteni.

Csör – csör – csör.

• Igen? – válaszolt Bridget.
• Szia Bridget! – Ma nem tudok dolgozni, menni, mert beteg vagyok és még Markkal is, találkozom, de ki van kapcsolva. Meg tudnád neki mondani, hogy ma nem tudok vele találkozni.
• Hát persze nagyon szívesen. – Gyógyulj meg!
• Oké! – válaszoltam az orrhangomból.

Hirtelen elaludtam a telefonálás után. Pár óra múlva egy nagy hangzavarra ébredtem föl. Kikki és a többiek voltak azok.

• Jó reggelt Zoey. – hangzott egyszerre.
• Sziasztok!
• Megmondtam Marknak és tudod ki fog hamarosan meglátogatni? – kérdezte Bridget.
• Na ne! – Nem láthat így.
• Pedig így is nagyon szép vagy. – bókolt Kikki.
• Ja persze. - válaszoltam morcosan. – De álmos vagyok. Háááh. A láz miatt hamar elaludtam.

Nem is tudtam, hogy hangosan beszélek álmomban. Jó tudni.

• Mark bocsáss meg, hogy nem tudtam elmenni, pedig nagyon szeretem, volna elmenni veled kettesben.
• Semmi baj Zoey. Hööh? Már álmomban is Markra gondolok, hogy még válaszol is. Ez biztos azért van, hogy Vadmacs lettem és a kék vízhez kapcsolódik csak ne, hogy most változzak át. Miután megtárgyaltam magamban, hogy mi is bajom egy nagy fájdalom hasított bele a fejembe.
• ÁÁÁÁÚÚÚÚÚ! – kiáltottam fel. Meglepődve néztem szét. Mark ült az ágyam szélén.
• Szia Zoey. – mosolyogva köszönt rám.

A falhoz fordulva mormogtam magamban. – na ne ő mindvégig itt volt?

A nagy izgalomba elő bukkantak a vadmacska füleim és össze-vissza kapkodtam, hogy Mark meg ne lássa, és bebújtam a takaró alá.

• Minden rendben Zoey? – kérdezte aggódva.
• Igen, persze. - szóltam ki a takaró alól.
• ÖÖÖ szerintem jobb lenne, ha most mennénk Zoeynak pihennie, kell. – Tette fel Bridget.
• Igen, igen. – hangzott a válasz a többiektől.
• Mark majd felhívlak.
• Szia Zoey gyógyulj meg minél hamarabb.
• Oké. - Sziasztok.
• Szia…

HUHH! Ezt megúsztam de hirtelen meg szólalt Mini Mica.

• Betolakodó, betolakodó. - és az ablakban Dren tűnt fel.
• Te. .köhh meg mit keresel itt? – kérdeztem köhögve.
• Csak nem beteg vagy kiscicus? – gúnyosan nevetett.

Hirtelen oda szaladtam az ablakhoz és félre lökve Drent kiestem az udvarra.

Hála a vadmacska képességeimnek megúsztam a zuhanást, de a kedvenc pizsamám nem.

Elkezdtem szaladni Dren előtt, aki mini bombákkal próbált megállítani. De nem sikerült neki. Hála a jó égnek. Egy rossz mozdulat révén eltalált egy bomba és vagy 1 métert zuhantam.

• Na most nem úszod meg. – próbáltam fenyegetően hatni rá.
• Varázs medál átváltozás. És egy szempillantás alatt átváltoztam. – Csodaharang bevetésre.
• Ezzel akarsz engem megállítani? – kacagott Dren.

De nem figyeltem a gúnyos kacajra és még egyszer elő hívtam a csodaharangot, de nem segített rajtam. Dren egy mutáns békát küldött rám.

• Jobb ötleted nem volt irtózom a békáktól. Fújjj!
• Végezz vele mutáns béka. – és rám küldte a békát.

Nagyot sikítottam és megbotlottam egy kőbe. Nem tudom, hogy hogy kerültek ide a többiek, csatlakoztak hozzám és segítettek.

• Szia Zoey. –köszönt rám Kikki.
• Szerintem nem alkalmas most az idő a beszélgetésre.
• Szerintünk sem. – bólogattak a többiek.
• Varázs medál átváltozás. – Renée vezetésével mindenki egy pillanat alatt átváltozott.

De a láz hatalmasabb volt nálam és elájultam de hirtelen egy szőke hajú, alak fogott meg, hogy ne a hideg földre essek, és a karjaiban fél ájultan megkérdeztem tőle.

• Te ki vagy? – de a választ már nem értettem. A többiek elmondása szerint az ájulásom után a Kék Lovag egy ideig harcolt Drennel utána Dren elmenekült kisebb nagyobb sebekkel. A Kék Lovag oda jött hozzám és ezt mondta nekem: Ha bajba kerülsz én mindig, ott leszek és megvédelek! Az életem a tiéd. Corina erre a mondatra megszólalt:
• Milyen romantikus, mint egy igazi úriember. A többiek igent bólogattak. Valami kék fény áradt a Kék Lovag testéből. Aggódva kérdeztem:
• Minden rendben van? Hirtelen elájult.

Visszaváltozott eredeti alakjában és kiderült, hogy ki volt az.

Nagyot néztem, amikor kiderült.

• Mark? – Ezt nem értem, hogy lehetsz te a Kék Lovag?
• Én sem értem mi történt velem. Az egyik nap nagy füleim lettek. Ma pedig itt vagyok veled. És te. most egy macska vagy?
• Igen. –Gyere mennyünk a kávézóba, és útközben elmesélek mindent.
• Jó persze. – válaszolt mosolyogva.

A kávézó felé menvén Elliot lépett oda hozzánk.

• Üdvözöllek a csapatban. – kezet fogtak.
• Köszönöm.
• Lenne kedved a kávézóban dolgozni a többiekkel? – kérdezte Elliot.
• Persze. – bólogatott.

A karjába kapaszkodtam és ezeket a szavakat, súgtam a fülébe:

• Látod? Mondtam, hogy SOHA nem veszítesz el.,
• Igen. Most mennyünk haza.
• Rendben.

VÉGE.